2021.11.02.
Ez a fájdalom most engem talán el fog vinni.
Tőled távol.
Amikor már úgy érzem,
nem leszel fontos.
Tapasztaltad már Te is.
Nem szeretted.
Talán
Neked fájdalom kell,
hogy felfelé tekints
és igazán befelé.
Talán nekem is.
Igen,
lehet.
Tükröm vagy…
Lesz idő, mikor majd
nem leszel fontos.
Ahogy én sem voltam Neked.
Nem bosszúból.
Egyszerűen, mert így vezet az élet.
Aki, ezt vezérli,
többet tud pár szónál…
Megéltem annyi mindent.
Tudom.
Te is.
Voltak inspirátoraim.
Voltak pár pillanatos
és pár napos szerelmeim.
Néha hónapokig,
évekig is eltartottak.
De aztán mindig ugyanoda jutottam.
Csak Rád vágytam.
Nem tehetek róla.
Végül mindig
Téged várlak…
Tudod mekkora börtönöm ez?
És mintha több ezer éve tartana.
Sokszor nem akarom,
hogy ennyire fontos légy nekem.
Mégis az leszel.
Újra és újra.
Be kell látnom,
hogy elvakultnak hittelek,
de rájöttem,
ez is csak egy tükröm volt.
Mint minden,
ami bántott és fájt benned.
Általad.
Köszönöm, hogy annyi mindenre rámutattál.
Hogy általad megismerhettem önmagam.
Az én szívemben senki nem tudott eddig a nyomodba lépni.
Mi van, ha ez így marad?
Ha pedig úgy tűnik is,
hogy elfelejtettelek…
Mindig rájövök,
hogy légvárakon jártam.
Vagy emlékek sodrásán.
Szeretlek.
Az időkön túl is…
Bárhol is vagy.
És bárkivel.
Ez mennyi munka volt,
hogy ki tudjam mondani.
Talán még mindig fáj valahol,
ha ezt kell mondanom.
Tudod…
Akkor is szeretlek,
ha sokszor én sem tudok róla.
Hú de sok ilyen volt…
Mint ahogy Te sem emlékszel mindig.
Sőt.
Talán csak néhány pillanatra
és villanásra.
Jó kis játék volt ez.
Amilyen kegyetlen,
olyan gyönyörű.
Tanultunk belőle.
Jó sokat.
Mostmár befejezhetnénk.
És kinyithatnának egy új könyvet.
Tudom eljön a nap,
mikor egyszerre fogunk emlékezni.
Egymásra.
Én a NŐ leszek.
Te a FÉRFI.
MOST!
Most lesz - épp akkor majd.
Egyek vagyunk!
Érezni fogod Te is!
Végtelenül szeretlek!
Daisy
2021. október