2015.05.28.
Az utóbbi napok-hetek-hónapok energiái és megélései valóban élesítették a tükröket saját mélységeink irányába.
A tisztító erők rendületlenül végzik munkájukat, ennek hatására előfordulhat, hogy újraéltük néhány szeretetsérült lélekrészünk "emlékeit", fájdalmait.
Bizonyára nem kivételes eset, elő fog még fordulni párszor, amiért lassan megtanulunk igazán hálát is adni.
Érzések feltörnek, elbizonytalaníthatnak, feldühíthetnek, elvehetik a kedvünket, szelidítgetjük az egónkat, de ezek az energiák, hatások egyúttal rávilágítanak azon részeinkre is, amelyeket még nem fogadtunk el magunkban, ahol még a munka vár ránk.
Egyre tisztul a kép, vagy tisztulni akar...
Az önszembesülés, az önámítások elengedése talán gyorsabban és könnyebben zajlik az utóbbi időkben, de pont ezért tűnhet nehezebbnek is :).
Lépésről lépésre a szinte "már minden mindegy" állapotig feszít belül, mindaddig, amíg egy pillanatban majd hirtelen kitör, kimos, átír...vagyis kellemesen meggyötörve felszabadít remélhetőleg tisztító könnyekkel.
Majd emelkedünk tovább, egyre inkább rábízva magunkat arra az erőre, ami minden pillanatban apró szökkenésekkel egyre beljebb bújik szívünkbe, tudatunkba és nyitni akar, gyógyítani, megmutatni magát...vagyis csak szeretni akar...álarcok nélkül...megismertetve ki is valójában az az ÉN.
Fáradunk már, kezd nagyon elegünk lenni a terhekből, blokkokból, hazugságokból.
Csak úgy lennénk végre szabadon, belefeküdve a fűbe, élvezve a napsütést és a létezést úgy igazán lélekből, boldogan, agyalás nélkül.
Magunkban egyre mélyebben érthetjük meg, hogy ezt a szabad, fűben fekvős érzést megélhetjük akár most is, és máskor is, ha nagyon akarjuk, ha el tudjuk hinni.
Nem függ helyszínektől, bizonyos terhek letételétől, vagy problémák megoldásától, sőt épp fordítva működik...hiszen ami kívül megjelenik az életünkben, azok a mi teremtményeink, belőlünk, általunk, hatásunkra jönnek létre, de a legfontosabb: ÉRTÜNK!
Pont ezt akarják tanítani. "Szabad vagy!!!! Szeress!!!!!"
Átalakulunk, kívül - belül. Egyre kevésbé tehetjük már meg, hogy ugyanazok maradjunk, mint tegnap és ugyanúgy cselekedjünk, mint tegnap, mert minden nap egyre másabb és egyre újabb akar lenni, velünk együtt megújulva, újjászülve önmagát.
Egyre jobban érezhetővé és letisztultabbá válik, mi az ami felkavar, zavart okoz, ami leválni és távozni akar, ami nem mi vagyunk, ami egyre inkább nyomaszt, ami már nem is kellene igazán, ami talán nem szeretet/önszeretet alapú?
Akkor tud távozni, ha sikeresen szembesít Önmagunkkal, ha mélyre merünk nézni és érezni, ha hagyjuk megfigyelőként engedni átfolyni az érzéseket, a fájdalmakat magunkon és mindezekhez elég bátrak vagyunk. Már pedig azok vagyunk, csak emlékezni kell rá.
Dübörög bent, és kívül is élni akar már egyre ösztönösebben a gyermeki Én, aki egykor tudta mit akar, hiszen mert érezni és álmodni, és még tudott áramolni a mindenséggel, mert emlékezett...
Mintha erősödne a terelgetés a lélek életútja irányába, vagyis talán növünk fel hozzá, "összeérünk vele".
Ahogy cseperedünk, úgy találjuk szemben magunkat fokozatosan az egyre erősödő és mélyről jövő vágyainkkal, a csend és a szabadság szépségének megélési vágyával, ezáltal elfojtásainkkal, felkavaró-tisztító helyzetekkel, szívünk lelkesedésével és mélyen belénk íródott életcélunk mozaik kockáival, amelyek formát kezdenek önteni körülöttünk. Lehet csak engedni kellene.
Hogy a Teremtő Erő "élő emlékként" élhessen bennünk, és velünk összeforrva áramolhasson rajtunk keresztül egyre fényesebben, ehhez be és ki kell engednünk egyre több fényt, egyre több szeretetet, vagyis mernünk kell szeretni végre...úgy igazán...szívfacsaró szépséggel..."bárhogy lesz, úgy lesz" alapon, elvárások nélkül, akkor is ha ezerszer megbántottak már, csak úgy a létezés teljességéért, a megtapasztalásért, az önfelszabadításért, a boldogságért.
A szerelmetes öröm és békés boldogság a lélek alapállapota, amikor a feltétel nélküli szeretet vibrációját "megtestesítő" lélek tisztán csak Önmaga, amikor az Én teljesen emlékezik magára, és arra, hogy minden EGY.
Megújuló, örökké tartó, fájdalmasan gyönyörű újjászületések, rövidebb és hosszabb táncokkal a szeretetért, ez minden pillanatban benne rejlik, a holnapiakban is ott lesz ugyanúgy, mert ez mindig épp MOST zajlik, ahogy minden épp most változik, úgy mi is, még ha néha titkolni is próbáljuk magunk elől...
Valamelyik nap ezzel a mondattal a fejemben ébredtem:
"Talán benned is egyre nagyobb ellenállásba ütközik az "ellenállás"...
Gondoltál rá, hogy talán ez így van rendjén?"
Írta: Dr. Dankó Szilvia
Daisy
Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!