ARANYKAPUM.COM

A lélek ajtóin át

2015.01.11.

A lélek ajtóin át

Engedd el félelmeidet, korlátaidat, sérelmeidet,
csak addig maradnak veled, amíg engeded.
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de el kell indulnod,
hiszen már belül is szóltak, ajtókon döngetnek.
Ajtókon, miket lelked mélyén bezártál,
minél többre bukkansz, annál többet találsz még,
de képes vagy őket sorban kinyitni.

Minden ajtó egy újabb útjelző, egy állomás,
ahonnan már soha  nem találsz vissza ugyanoda,
és nem is szeretnél majd.
Ajtók, amik olyan tájakra vezetnek,
ahol egybe ér magasság és mélység,
de ez a mélység más, mint utad elején,
ez felemel, eggyé olvaszt a magassággal
és a csendes teljességbe vezet.
Oda vezet, ahol örömkönnyek hullnak,
amikor esik az eső,
a teremtés gyöngyszemei ők,
a mindenség legfényesebb cseppjei.
Ajtók, mik olyan tájakra vezetnek,
ahová a leghosszabb út egyben a legrövidebb is,
ahol az idő soha nem is létezett,
és ez ott olyan természetes.
Lelked ajtói egy nagy kapuhoz vezetnek,
a kapun belépve meglátod magad
örömkönnyeid tükröződő fényében,
meglátod, hogy Te vagy Minden,
mindig is Te leszel minden,
ahogy eddig is Minden voltál.
Megérted, hogy eddig elvesztél a részletekben,
miközben egységes vagy és tökéletes,
a teremtés igaz gyöngyszeme,
maga a Szeretet fénye!

Megjelent: Szabadon Ébredők

Ennek a cikknek a tartalma, szerzői jogvédelem alatt áll. Másolása, vagy másik weboldalon való publikálása csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges!



  

vissza