2016.01.11.
Ikerláng szerelem, mint vírus?
Azért hívom így, mert rohamosan és folyamatosan terjed ez a fajta tapasztalás a világban, épp úgy, akár egy vírus.
Emberekkel és a lelkükkel foglalkozom, a vonzás törvénye alapján a hozzám terelődők 80%-a ezzel a "problémával" keres meg, a forgatókönyv pedig nagyon hasonlóan alakul.
Vannak, akik csak mostanában kapják meg a vírust és sejtéseim szerint lesznek, akik majd ezután fogják.
Talán, Te, aki olvasod ezt, szintén részt veszel a tapasztalásban, de az is lehet persze, hogy nem, csak "valamiért" ide kattintottál. :) Azt is érteném, hiszen az ikerláng és úgy általában a szerelem tanításai az élet minden terén adhatnak valami olyat, amire szükség lehet, főleg azt figyelembe véve, hogy igazi önvalónk maga a szeretet és szerelem rezgése.
Ezzel az írásommal inkább az energiák megfigyelésének köszönhető felismeréseimet osztanám meg, ezért csak nagyvonalakban írnám le, milyen is az ikerláng vagy ikerlélek szerelem, amelyről az utóbbi években egyre többet lehet hallani. A tapasztalatokból is a legtöbb esetre jellemzőket összegezném.
Váratlanul érkezik a szerelem érzése, ami annyiban váratlan, hogy egyik pillanatban a "semmiből" belobban a szívcsakrában és onnantól ott is marad kitartóan.
Sajgó, tátongó, hatalmas, szétfeszítő érzés mellkas tájékán. Olyan erősségű szerelem, amit úgy érzel, még soha nem éltél át. Végtelenül erős vonzás, testedben, lelkedben és csakráidban húz valami különös erő a másik felé, érzed őt a távolból is. Észreveszed, hogy ő olyan, mint Te, az érdeklődése, a humora, a gondolkodása, a szokásai, a reakciói, esetleg még a vonásai is, stb., szinte azt érzed magaddal találkoztál vagy mintha tükörbe néznél. Ezért is mondják az ikerlángra, hogy ő a másik fél, a kettéhasadt lélekpár másik fele.
Szavak nélkül is tudjátok egymás gondolatait, érzitek egymás érzéseit, befejezitek egymás mondatait, különös csodában van részetek. Egyre több a bizonyíték arra, hogy ez a "telepatikus és mély kapcsolat" valós, nem csak a képzeleted szüleménye, hiszen egyre többször pontosan visszaigazolódik.
Azt érzed, soha az életben nem voltál még ennyire boldog, pár óra találkozás után olyanná válhat, mintha évmilliók óta vele lettél volna, szinte természetessé válik és az az érzés: "otthon vagyok...megérkeztem...ezt kerestem mindig is."
Mindent megtennél és mindent feladnál érte, gyökeresen felforgatja az életedet, semmi sem fontos már, ami eddig fontos volt. Elég akár egy találkozás vagy annyi se :D
Gyakran olyanok között lobban lángra az érzés, akik akár évek óta ismerik egymást és soha nem gondolták volna, hogy egyszer "ilyen" szemmel néznek majd egymásra. Általában nem is egymás esetei, vagy lehetetlen távolságban élhetnek, és az egyik vagy mindkettő kapcsolatban, házasságban él.
Az is előfordul, hogy évek óta zajlik a "harc" és lehetetlennek tűnik a "megoldás".
Persze olyan is akad, amikor rég egymás párjai, csak még nem látták meg úgy igazán mélyen egymást, és ezért egy átmeneti elszakadás vált szükségessé, amikor már csak a másik iránt érzett szeretet, vagy annak hiánya érezhető mindenféle bosszantó részlet nélkül, így megláthatják egymásban elfeledett, magasabb szeretettel égő énjeiket.
"Néha el kell veszíteni, hogy meglássuk azt, ami értékes."
Mi történik a színfalak mögött?
Akkor érkezik ez a szerelem láng, amikor eljutottál arra az önismereti- és energiaszintre, ahol már aktivizálódhat ez a küldetés. Hiszen ez valóban egy küldetés, és nem csak egyéni. A nagy EGYSÉG részeként, nem csak téged emel, hanem a világot is.
A küldetés lényege, tükröt mutatni a leghatalmasabb érzésre, a szeretet/szerelem legmagasabb fokára, arra, ami Te magad is vagy valójában, hiszen ebből az energiából épülsz fel, ez benned van.
Vágytál a boldogságra, a szerelemre, magadban nem találtad, hát megteremtetted kívül, kaptál egy segítséget, hogy meglásd a boldog éned.
Meglátjátok egymásban saját magatok isteni szikráját, hiszen ő is egy tükör. Te csodálod azt, ahogy ő érez irántad, amilyennek lát, ahogy rád néz és ő is csodálja ugyanezt benned. A szemein át meglátod magad gyönyörűségét és szerethetőségét is.
Zuhanás és emelkedés
Majd a forgatókönyv tipikus: A nagy boldogságból hirtelen az egyik fél (aki legtöbbször a férfi) elkezd visszahúzódni, úgy tűnik nem akarja az egészet, már nem keres annyit, nem reagál, vagy akár huzamosabb ideig eltűnik.
Elnyomva a szívet és azzal együtt a tiszta szerelmet, előtör az egó és a félelmek, és hirtelen, ami addig nem volt akadály, azzá válik, és maguk a felek sem tudják igazán megmagyarázni miért is hátráltak és hátrálnak meg.
Egyszerűen felerősödik a félelem érzése valamilyen formában, az is lehet, többen nem merik elhinni, hogy ezt megérdemlik, vagy félnek attól, hogy ez örökre beszippantja őket és még szabadok akarnak lenni egy kicsit, vagy félnek a változástól, ahogy kb. mindannyian...
Bárhogy is van, a félelmek és elvárások mindig csökkentik a szeretet/szerelem teljes és felemelő megélését.
A félelmet már egyénileg levetítve bárhogy magyarázhatjuk, főleg ha nem is értjük igazán miből fakad, mert egy olyan mély hívás, mély tisztulás indul be a szerelemtől, hogy az felsöpri a mélyen bujkáló sötét energiákat, az pedig kellemetlen, nyugtalanító és fájó érzés lehet, és akár huzamosabb ideig dolgozhat bennünk, főleg, minél tovább menekülünk a szembenézéstől.
Egyszerűen nekik vissza kell vonulniuk, ösztönösen tudják, talán csak erről van szó, talán tényleg csak ezt kell megélni mindkét félnek.
És még ha ezt sokszor nem is így gondoljuk, de nekünk is tényleg épp úgy szükségünk van erre, hiszen nem vagyunk készen arra a kapcsolódásra, amit ez az egész adni akar.
Úgy tűnik a nőkben erősebben lángol, nem értik mi történik a férfival, mi lehet a baj, nem adják fel, mert úgy érzik, érdemes küzdeni, minden apró bevethető trükköt bevetnek, de ha jól megnézzük tükörben nézve a folyamatot, ők is elkezdenek "félni és egózni". Sokat küzdenek magukkal azért is, mert hát nehogy már a nő nyomuljon, de mégsem tudnak ellenállni, addig nem nyugszik meg egy rész a lelkükben, amíg nem adnak egy újabb apró jelet.
Ősi törvény, hogy a nő feladata elvezetni a férfit a saját lelkéhez. Hát itt mindenki kapott egy nagy löketet a lélek felé. Talán ezért is kezdeményezőbb a nő, hiszen ösztönösen vezetni próbál, teszi "ösztönös" dolgát.
Azt tudjuk, hogy minden léleknek megvan a maga férfi és női oldala, a jin-jang, ami manapság eléggé fel van borulva.
A férfiak abban az esetben kezdeményezőbbek, ha erősebb bennünk a nőiesebb, lágyabb oldal, az ilyen kapcsolatokból a nő hátrál meg általában... a kemény nő.
Ez az egész ikerláng energia arról is szól, hogy elhozza a lélekben a jin-jang kiegyenlítődést.
Hiszen a mindenség is a harmóniára, az egyensúlyra törekszik, és ez a sok egyéni kiegyenlítődéssel történik meg, mivel a sok kis "rész" alkotja az egészet.
Megélted a legmagasabb érzést és talán megéled azután a legnagyobb mélységet is, elválasztódsz a valódi, tiszta szerelemtől, hiszen felbukkannak azok az akadályok, amik még hátráltatnak.
Szenvedsz, belehalsz, kikészülsz, vársz, hiányolsz, menekülnél, de nem tudod hová és hogyan.
Az nem lehet, hogy ennyi volt...
Már akkor is szenvedsz, ha esetleg ott van veled, ha jelentkezik, ha néha felbukkan, de Te mindig többet akarsz, azt a csodás ragyogást akarod, mint akkor...mással már be sem éred.
Miért tennéd, ha megízlelted a teljességet és az igazi boldogságot?
Követelőzhetsz, hisztizhetsz, nyomulhatsz, vagy űzheted ezt csendben, bölcsen, az "akarásod" taszító hatást vált ki, hiszen az EGÓ akar, a lélek nem, az csak úgy van és örül minden megélt pillanatnak.
A másik ezt szavak nélkül és bármilyen távolságból is érzi.
A vonzás-taszítás erői működésbe lépnek, ő a lelkedet látta meg benned tisztán (a sajátjával együtt), azt szerette meg, nem kell neki az akaratos egód, hiszen az fájó tükör neki is, épp eleget küzd a sajátjával.
Az elengedés ereje
Minél jobban akarsz, ő annál jobban távolodik.
Annyit szenvedsz már ettől az egésztől, hogy lassan kezded feladni.
Mikor már az akarás kicsit lazul ezáltal, akkor persze felbukkan, vagy becsempésződik az álmaidba, a lényeg, hogy valamilyen módon újraélesztődik az érzés.
Mintha semmi sem akarná, hogy feladd és elfelejtsd, ezt jelnek veszed és akarsz, küzdesz tovább.
Újra szenvedsz, mert ő újra eltűnik és újra nem érted mi történik, miért nem jön, miért nem keres, miért nem azt kapod, amit "vársz".
A tanítás kőkeményen zajlik, szinte "belerokkansz".
Azt érzed, nem vagy neki olyan fontos, mint ő neked, nem szeret úgy és ez kiakaszt. Pedig csak ösztönösen tudja a dolgát, amivel taníthat!
Ahogy Te is őt!
Elvezet odáig, amikor már totál kész vagy, a belefáradás belefáradásának a legmélyébe, amikor már nem akarsz semmit, mint akit kifeszítettek, megsemmisítettek, megölték a szíved és feladod. Ez az elengedés lassú, fokozatos megtanulása, amikor már nem is bírsz akarni, mintha az egód feladná. Attól persze néha még rádtör az érzés, de egyre ritkábban.
Ilyenkor jól kisírod magad és folytatod tovább az életet, megpróbálod, mert tudod, nincs más választásod, vagyis fontossá kezdesz válni önmagad számára végre!
Ha megfigyeled, amikor lent van a rezgésed, amikor nem szereted magad, amikor félsz, amikor hiány van benned, akkor próbálsz belé kapaszkodni és abba a szerelembe, amit adott, akkor kezdődik a szeretethiányos vágyódás újra, mert kellene egy támasz és ezt csak benne látod.
Hát ez addig tart, amíg rá nem jössz, a támasz benned van..
Az egy illúzió, mikor máshoz kötjük, mástól várjuk, önmagunk és forrásunk a szeretet elveszítésének tükre.
A folyamat által megéled, hogy magadra maradtál, és megérted, hogy csak magadra számíthatsz igazán, különben elsüllyedsz...bár ahhoz, hogy kimentsd magad, jól bele "kell" süllyedned ebbe a fájdalomba.
Egyszer úgyis megunod, és elindulsz felfelé...ahogy a madarak is megtanulnak repülni, most tanulod te is. Még ha esetleg hozott mintáid alapján szeretsz is szenvedni, akkor is eljön egyszer az ELÉG volt állapota. Sokszor eljön, mert tetőződik kis lépésekben, de van egy fordulási pont a legfeszítettebb állapotnál, ebben csak az a nehéz, hogy kb minden kiborulást a legnehezebbnek élsz meg, de utólag ez is érthetővé válik, mint minden.
Önmagadra ébredés, felismerések
Amikor túl vagy rajta, megérted, hogy nem neki nem voltál fontos, hanem magad felejtetted el, te nem voltál fontos magadnak, ő ebben is csak tükör volt, elfelejtetted a benned örökké égő szerelmet, hagytad magad a hiányra koncentrálni és az akaratos vágyakra.
Ahogy te is az egóddal magyaráztad meg magadnak folyamatosan mindenféle elmélettel, miért nem szeret, mi lehet a baj, stb.., ő mint tükör, ugyanez zajlott le benne, persze a maga módján.
Egy ilyen tiszta szerelmi kapcsolódásban a lelkek érzik az egó akarását, - még ha tudatosan a szereplők nem is- egyszerűen csak szívvel tudnak kapcsolódni, nem félelmekkel és függőségekkel, ez nem az a kapcsolat, ez pont azért jött létre, hogy az egót lecsillapítsa és a lélek élje a maga szabadságát, ...a szerető és teljes szabadságát.
Ahogy Te falat emelsz a lelked köré, a maga módján ő is ezt teszi, ezzel távol tartja magát tőled.
Ez egy fal, amivel hidd el ő is megküzd rendesen.
Minden EGY, mindent összekapcsol a szeretet, a falak egyszer leomlanak, és lesz, ami lesz...
Talán nem is következik be az örökké együtt és happy end, talán igen, és ezt el kell fogadni.
El kell? Semmit nem kell, egyszerűen mire megtanultad, amit ez a tapasztalás neked szánt, addigra már nem is fog úgy érdekelni.
Talán annyi a szerepe, hogy magadra találj, attól még persze lehet a másik feled, lehet ikerláng, lehet csak egy nagy tükrös-trükk az egész, de mindegy is, bármi megtörténhet, az biztos, hogy boldogabbak és teljesebbek lesztek, vagy együtt, vagy mással.
Ez itt csak egy aprócska felvonás a létezés nagy színterén, ami összetartozik az úgyis együtt lesz előbb vagy utóbb az idő illúziójában.. mindig is együtt volt és együtt van, hiszen EGY.
Gyógyulás a "vírusból"
Örömmel hallom, hogy egyre gyakrabban köszönt be az az állapot, ami a "vírus" kigyógyulási fázisban tapasztalható: az isteni én nyugalmának megtapasztalása, a mostban létezés, hálával, szeretettel.
Itt már nincs hiány vagy nem fáj.
Amikor már mindegy mi lesz, mert örülsz az életnek, annak, ami van és teszel is ezért.
Megtanulod általa az életed minden területén elengedni a görcsös akarást, mert érzed, hogy valahogy így minden jobban működik.
Látod mekkora lélekfejlesztő gyorstalpalót kapsz tőle? :)
Nem véletlen van "jól" kitalálva.
Írta: Dr. Dankó Szilvia Daisy
Képek: Pinterest
